Crazybuilderz

Délután 4, indulnom kell! Bizony nem is tétovázom, mert könnyen alkuba bocsáthatom a mai edzést az én jó öreg Milkó bajtársammal. Pattanok is, feldobom a bombaáron vásárolt suzit, bepakolom az edzéshez nélkülözhetetlen dolgaimat. Hopp, cipő a táskában, rövidgatya is megvan, a törülközőmről nem is beszélve, de mintha valamit elfelejtettem volna, nem is tudom….., ááááááááááááááááá, megvan a bike-kulacsom, ami ezzel az alap hibával majdnem kívül esett  mai edzésemen.  

Na most, hogy már útra készen állok, rá is csörrenek Milkóra, hogy viccesen megkérdezzem tőle, hogy ugye nem felejtette el a mai zúzást, amit tegnap előtt beszéltünk hazafelé menet bitang nagy mellezésünkből. A válasza nem is lehetett más, mint egy határozott: Persze, hogy nem! Válaszát nyugtázva már egyre biztosabban haladtam a mekka felé, amit a gym jelent számomra, felvettem a stílust, azt a gyúrós stílust, amivel majd sokkolom az út hátralévő részén az embereket. A hatás nem is maradt el, de nincs sok időm, mert már a célegyenesben vagyok és a cél után már nem is, leszek kirívó, szóval még azon a pár száz méteren izzítok kicsit.  

Megérkezve a terem bejáratához már látom is az én vastestvéremet, amint éppen már kéri a kulcsot a recepciós lánytól. A lépcsőket sportos, szinte már futólépésben tettem meg, hogy együtt kezdjünk el még edzés előtt egy kicsit imponálni a pultos csajnak. Szédületes csajozási kelléktáramból vetettem be egy-néhány lájtos dumát, mikor ezzel már sikert arattam, pedig még nem is mentem rá nagyon, beballagtunk jóízűen beszélgetve az öltőzőbe, ahol egyből kiszúrtuk többi bajtársunkat, ami végett nyugtáztuk is, ma bizony fejlődni fogunk, ami persze természetes, hiszen napról napra fejlődöm. Most látom csak, hogy levettem a pólóm, valami szédületes iramban fejlődök, ez hihetetlen, de az én üzletemberem, mint egy vadállat olyan formában volt a hétfői mellezéstől, ÚRISTEN! Erre csak ennyit tudtam mondani. Miután kitárgyaltuk, hogy ki milyen jól néz ki, már mentünk is ki a vasak közé. De várjunk csak, a következő hibám, elfelejtettem megtölteni a bike-kulacsom, na vissza a csaphoz és mindent, ami belefér, az utolsó cseppig. NA EZ KÉSZ, MEHETÜNK! 

 Benn is vagyunk, és el is kezdjük, mert ötöt ütött az óra. Stopperomat beállítom, hogy számolja, ma mennyi ideig sokkoljuk izmainkat, és már nyomjuk is. Egy pár könnyed bemelegítő mozdulat és már mehet is a kar izmainak bombázása.     

 Először a bicepszedzés állva rúddal gyakorlatot csináljuk, hiszen köztudott, hogy ez hatalmas masszát pakol, amúgy is óriási karjainkra. Lepörög egész gyorsan a 4 széria, rá is nézek gyorsan stopperomra: húúúú, még csak harminc perce vagyunk, mondtam.  

Na de már a következő gyakorlat színhelyére kell bandukolnunk, megyünk is, közben iszonyat vicceket mesélve egymásnak, amin nagyokat mulattunk, de nevetésünk mögött halljuk azt, ami nem evilági, egy nevetés mind felett. Itt van Fish, ő a mi példaképünk, bazi nagy állat, nevetése egyszerűen tanulhatatlan, de minek siránkoznánk, mikor itt vagyunk a scott-padnál, ami tátong az ürességtől. Amint odalépünk, hogy megkezdjünk a jól megérdemelt sorozatainkat, már ott is terem egy félszerzet és síró szájjal mondja, hogy ő már előbb itt volt. Mondjuk neki nagyon kedvesen, persze, megvárunk, csináld csak! Addig felbukkantak nagy haverjaink, akikkel már egymáshoz menet röhögtünk, de mikor még a sztorijainkat is megosztottuk egymással, az, felejthetetlen kacagás volt. 

Közbe kiszúrom tekintetemmel, hogy a tricepsz csiga üres, oda lépünk, ezúttal elővigyázatosan. Nem is volt ott senki, csak a másik oldalon nyomta az a nagyon fiatal és nagyon szálkás srác a haverjával, aki egyszer beszólt nekem, de ha megint beszól, akkor már nem könyörülök rajta. Nyomjuk rendesen, szériák közben egy-egy pikáns beszólással fűszerezve edzésünket, amin Milkó nagyokat nevet, de ő még így is bírja. Ezzel együtt lehúztuk inkább a kalapácsos bicepszezést, mivel nem volt szabad a scott-pad, be is durrant a karom, amivel együtt már 1 órája voltunk a teremben. Hirtelen megjelent Masters a pultnál. Nem késlekedtünk oda is siettünk hozzá, hiszen oltotta a pultos csajt, és gondoltuk ez jó móka lesz, és egy lehetőség is volt nekem egyben, hogy végre enyém lehessen a lány. Kétségtelen Masters jobb volt nálam a pultnál, de én már jóval előrébb jártam a csajnál, a hétfői kulcsátadás közben végbement human touch-al. Egy két poénjába beszéltünk, nevetgéltünk egy keveset és utána mentünk is vissza, nyomni a vasakat.  

A következő gyaksi a koncentrált bicepsz volt. Egekig emelkedtek bicepszcsúcsaink, ezután a homlokra engedés következett, iszonyat gyakorlat, nagyon szeretem. A szériák közepette Milkónak befutott egy-két elmaradhatatlan, fontos hívás, amik mindennap jelen vannak edzései során. Én ennek igazán örülök, mert közben egyre nagyobb előnyre teszek szert a recepciós lánynál. Miután Milkó megbeszélte üzletfeleivel az aktuális biznisz milliárdjait, visszatértünk a francia rúdhoz befejezni a homlokra engedést.  

Már csak az utolsó gyakorlat van hátra, a nyak mögé engedés és onnan tricepsz nyújtás. Ez már a vége volt az edzésnek, szóval ráértünk beszélgetni. A sorozatok után rápillantottam a stopperemre és 2 órát mutatott, húú mondom is Milkó bajtársamnak, nyomjunk még egy hasat, amire ő elmosolyodik, de a végkimerültség szavával mondta, rendben, egy-két has széria már nem számít. Na végre kész vagyunk, nagy elszántsággal nyomtuk le a hasat, tudva azt, hogy jól leégettünk róla minden zsírt.  

Felfigyeltem rá, hogy kiürült a terem, ezt nem értettem, mert azok közül sem láttam már ott egyetlen embert, akik később jöttek, mint mi. Nem értettem, mert akkor ők, hogy edzenek, ha előbb elmennek, de később jönnek, mint, mi, szerintem rosszul edzenek, na mindegy. A mai edzésünk ideje végül 2 óra 20 perc lett, na ez egy rendes edzés!      

Az öltözőbe belépve már ott volt orbit is, a bajuszhuszár haverjával, akikkel persze egyből beszédbe elegyedtünk, és meg is beszéltük, hogy legközelebb nagyjából együtt jövünk le gyúrni egyet, és azt is megtudtuk tőlük, hogy azért jöttek ilyen későn, mert az én Milkó barátom szerzett nekik egy giga bizniszt, ami 10 milliókat ígér nekik, és azt intézték, hát igen Milkó az én haverom, nagyon nagy ember. Át is öltöztünk pikk-pakk, orbiték is kész lettek és együtt indultunk a recepcióra.

Ők vettek egy-egy ásványvizet, én meg megpróbáltam a mai napon utoljára nagy hatást gyakorolni az ott szorgosan tevékenykedő alkalmazott lányra, de valami baj volt, mert nagyon figyelt rám. Biztos, mert nagy volt a sor a pultnál, erre én fittyet hánytam és a kulcs átadása közben, amit épphogy csak el tudott venni a sok dolog közepette, bedobtam egy oltó dumát, és éreztem, hogy még jobb lettem nála, amit abból szűrtem le, hogy rám sem mert nézni közben. A terem kapujából még odakiáltottam orbitéknak, hogy pénteken hátazzunk egyet, és már mentünk is útunkra.

Hazafelé éreztem; a karjaim nagyobbak lettek már edzés után, de közben már a hátamra gondoltam, hogy mekkora is lesz péntek estére...