Crazybuilderz

- Mi legyen a holttestekkel? – kérdezte a takarítóbrigád egyik tagja, Toronyőr rendfőnököt.

- Vigyétek a Budapesti kirendeltségünkre: VII. kerület, Alsó Erdősor utca.  Colos ügynök majd feldarabolja és lefagyasztja őket. Úgy tudom, az emberhús elég jó fehérjeforrás. – mondja Toronyőr, rideg hangon.

A takarítók mosolyognak egyet, majd elhagyják a helyszínt. Toronyőr nem nevet…

Larson, eközben a chaten tartja a kapcsolatot az ügynökséggel és próbálja számon kérni rajtuk a helytelen koordinátákat.  

- Biztos, hogy jók voltak a koordináták, még sosem tévedtünk ilyesmivel kapcsolatban.

- Én megértem Colos, de akkor sem a célszemélyeket likvidáltuk, hanem egy szerencsétlen családot, akiknek semmi köze az egészhez! Hol rontottuk el!?

- Két lehetőség van. Egy: IP keverőt használtak, de ezt kizártnak tartom, erősen behatárolt értelmi képességeik miatt. Kettő: lopják a netet valakitől, és akkor a közelben kell lenniük. Ezt már inkább el tudom képzelni, mert kevesebb kreativitást igényel, és mint tudjuk, Maglioniék apja is sportszerűtlenül biciklizett, így nem áll tőlük távol a kiskapuk kihasználása. Azt javaslom, nézzetek körül a környező lakásokban, de ha lehet, kevésbé agresszívan... Nem elég nagy a mélyhűtőnk ahhoz, hogy egy egész lakótelepet tároljunk benne. A Pimpi boroskóla-ampullái már így is elfoglalják benne a hely egynegyedét

Horst ügynök, minden maradék erejét összeszedve, fogait összeszorítva emelte fel jobb kezét és a mellette található polcról sikerült leszednie egy üres cipősdobozt. Az életösztön eddig még sohasem munkálkodott benne olyan erősen, mint akkor. Gondolatai a szerettei, az ügynökség, jövőbeli céljai és nem utolsó sorban a bosszú körül forogtak. Mikor erőt érzett magában egy újabb mozdulatsor megtételére, levette a kezében lévő cipősdoboz fedelét, majd egy határozott mozdulattal a dobozt, fejjel lefelé, az egyik boxcipő felé hajította. A repülés pillanatai óráknak tűntek, Horst ügynök időérzete mostanra már teljesen lelassult az őt körülvevő gázfelhőnek köszönhetően. A doboz csak repült és repült, majd végre célt ért. SIKERÜLT! –kiáltott volna fel Horst, ha erre fizikailag képes lett volna. A doboz, pontosan az egyik pár cipőre repült, így mérsékelve a gázok terjengését. Bő negyed óra elteltével, Horst ügynök már arra is képes volt, hogy felüljön, a lábait azonban még nem érezte, így a gardróbszekrényt elhagyni még nem tudta. Hasonló módszerrel lefedte a másik pár cipőt is, így már valamivel tisztább fejjel tudta elemezni a helyzetet. A kulcslyukon kinézve a következő látvány tárult elé: lakótelepi panellakás kicsiny szobája, benne két ágy, beépített szekrény és egy számítógépasztal, mindez szocreál stílusban. A szobában sűrű füst terjeng, de még így is kivehető hat ember sziluettje, amint mozdulatlanul ülnek a szobában, síri csendben. Csak az egyikük rángatózik néha egy kicsit és halk kuncogás hallható irányából.

A falon poszterek láthatók. Híres, profi testépítők poszterei, ám arcuk elé, mindegyiknek egy-egy fotó van ragasztva. Horst ügynök megpróbál a gomolygó füstön keresztül oda fókuszálni, és egyszer csak kitisztul a kép. A fotókon Maglioni arcképei láthatók, természetesen napszemüvegben. Ekkor Horst ügynök észbe kap, visszatérnek emlékei és rájön, hol is van, és, hogy is került oda. –A Rend! –szusszan fel Horst, mikor rájön, hogy a pár perccel ezelőtt hallott halálsikolyok az Ő közeledtüket jelezték.  

A lakásban uralkodó, néma csendet, a bejárati ajtón történő, erős kopogás zaja töri meg. A Forradalmárok összerezzennek, Quaxi az ijedtségtől be is hugyozik, könnyeivel küzd. Újabb kopogás, majd hangos kiabálás: - Ha három másodpercen belül nem nyitjátok ki ezt a kibaszott ajtót, ma este szögesdróttal verem szét a pofátokat! Maglionit hirtelen elárasztja a mérhetetlen boldogság, hisz a szigorú szavak édesapja hangján szóltak. Azonnal az ajtóhoz szalad és kinyitja azt.  

- Mi az istennek a faszáért zárjátok be ezt a retkes ajtót, büdöskölkök, amikor tudjátok, hogy biciklizni vagyok, és ilyenkor nem viszek magammal kulcsot!?

- Ne haragudj apci, elfelejtettük, de többé nem fordul elő. 

Maglioni kitárja a bejárati ajtót édesapja előtt, hogy az kényelmesen beférjen rajta, vállán biciklijével. Már épp becsukná az ajtót, mikor a lift érkezésére lesz figyelmes. A liftajtó nyílik, és fekete csuklyás alakok szállnak ki belőle, mindegyikük szeme vörösen izzik, kezükben szívlapát. Maglioni lemerevedik, mozdulni sem tud. Tekintetét a legelöl haladó csuklyásra szegezi. Toronyőr rendfőnök higgadtan néz fel csuklyája alól, szívlapátját földöntúli erővel markolja, Maglionira pillant. Tekintetük találkozik…