Crazybuilderz

Mikor ma délután a teremhez értem, már tudtam, hogy a mai edzésem egy kicsit más lesz.

Hősiesen megmásztam az utamban álló, hosszú lépcsőt, hogy minél hamarabb az edzőterem sajátos levegőjével szívhassam tele tüdőmet. Beléptem az ajtón és tekintetemmel, azonnal bajtársaimat kerestem. Nem kellett sokáig nézelődnöm, hisz jó barátom, Saltedkút (továbbiakban Salted) azonnal egy hangos, baráti üdvözléssel és erős kézfogással köszöntött.

Együtt siettünk az öltözőbe, hogy minél előbb az edzéshez méltó öltözékünkben pompázzunk.

Természetesen az öltöző sem volt bajtársaktól mentes, így körülbelül 10 perc telt el azzal, hogy mindenkit, az őt megillető módon köszöntsek. Hamarosan azonban, már edzésre alkalmas ruhában virítottunk és elhagytuk az öltözőt.

A pulthoz érve, azonnal megvásároltam szokásos energiaitalomat, biztosítva ezzel testem számára a megfelelő mennyiségű erőt a két órás megerőltető edzéshez. Mindeközben megtárgyaltuk Salted barátommal a mai melledzés menetét. Mikor megláttuk, hogy egy fekpad teljesen elhagyatottan szomorkodik, odasiettünk. Közben Salted barátom elmesélte, hogy tegnap este, hogyan is segítették ki bajtársai egy árokból, sörözés után. Derültünk egy jót, a kis anekdotán, majd ráhelyeztem törölközőmet a fekpadra. 2-3 bemelegítő sorozat után, következhetett az igazi edzés.

 Első szériánkban, egy-egy húszas tárcsát tettünk a rúdra. Salted barátom, kapásból belenyomott hetet, nekem csak hat sikerült. Következő szériában, már nyolcvan kiló volt az ellenfél, de mielőtt hozzákezdtünk volna, köszöntöttük harcsabajuszos, Kamionsofőr bajtársunkat, aki ekkor érkezett. Körülbelül, tíz percen keresztül beszélgettünk vele, de olyan gyorsan elröppent, hogy pár pillanatnak tűnt. Visszatértünk hát fekpadunkhoz, hogy legyőzzük ellenfelünk. Salted barátom ötöt nyomott bele segítségemmel, utána pedig, én küzdtem le ennyi ismétlést. Utolsó szériánkban már 90 kilóval vívtunk meg. Ezt a „romboló szörnyet” mindketten háromszor küzdtük vissza mellünkről, a magasba. Ezzel végeztünk a fekvenyomással.

Átballagtunk a negatív padhoz, hogy ott is megmérkőzzünk a súlyokkal. Mielőtt elkezdtük volna, befutott két régi, jó ismerős, Orbit és Bajuszhuszár. Velük is kellemesen elcseverésztünk, körülbelül negyed órát, majd folytattuk az edzést. A negatív padnál nem töltöttünk többet 20 percnél, ráadásul úgy, hogy Salted barátom belenyomott egyet az áhított, 100-as „monsterbe”. Begyűjtöttük bajtársaink gratulációit, majd elindultunk tárogatni.

A három sorozat tárogatás közben, volt móka, kacagás bőven, hisz befutott kedves ismerősünk, Fish, aki nagy mókamester hírében áll. Viccelődtek Kamionsofőrrel egy sort, jobb kedvre derítve minket.

A második sorozat tárogatás után elfogyott az energiaitalom, elindultam hát a pulthoz, újabb adag munícióért. Mikor a pultos lány, felém nyújtotta a dobozt, egy, a szám szélére biggyesztett kis mosollyal és egy pillanatnyi érintéssel háláltam meg kedvességét, ezzel jó pontot szerezve nála. Improvizált csajozásom után, visszatértem a vasak közé és nagyot kortyoltam italomba.

Újult erővel vetettem bele magam a tárogatásba és ki is préseltem két ismétlést 25-25 kilóval.

Éreztem, hogy a mai napon semmi sem állhat az utamba, mert ez az én napom. Visszatettük a tárogatáshoz használt súlyokat, de helyette újakat hoztunk a pull-overhez.

Ezt a gyakorlatot is hatalmas erőbedobással hajtottuk végre, sorozatonként 5 ismétlést kierőltetve, 35 kilóval. Természetesen a sorozatok között időt szakítottunk a bajtársainkra és kihasználva a rengeteg időt, jót beszélgettünk. Közben kaptam pár, halaszthatatlanul fontos telefont a munkahelyemről, ahol titkárként dolgozom és milliós nagyságrendű üzletekről, szerzek tudomást. Ezt kihasználva, fennhangon intéztem telefonbeszélgetéseimet, hogy mindenki azt higgye, én döntök ezen összegekről. Mindeközben befejeztük a három sorozat pull-overt, ezzel véget vetve mell-edzésünknek.

Eljátszottunk a gondolattal, hogy vádlizunk egyet edzés végén, de hamar elvetettük az ötletet és jót derültünk azon, hogy ez egyáltalán felmerült bennünk. Inkább visszatértünk bajtársainkhoz és társalogtunk még vagy fél órát, majd újból az öltözőben találtuk magunkat. Gyorsan átöltöztünk, fizettünk a pultnál, majd távoztunk, felállítva ezzel legújabb, két és fél órás edzésidő rekordunkat. Hazafelé menet, már a holnapi karedzésen járt az eszem, de ez már egy másik történet.